A holokauszt Magyarországon

Az első világháborúban elszenvedett vereség, az 1918-1919-es forradalmak, a fehérterror, az 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés okozta sokk az ország közgondolkodását több szempontból károsan befolyásolta. Ennek egyik vetülete volt, hogy a lappangva jelenlévő, de a zsidóság sikeres asszimilációjának előnyeit szem előtt tartó konzervatív antiszemitizmus felerősödött. Ez találkozott a németországi nemzetiszocialista mozgalom faji alapú antiszemitizmusával, amelyet az 1930-as évek derekától az egyre erősödő hazai szélsőjobboldal képviselt. Pártjai az 1939-es parlamenti választásokon többségbe kerültek. A magyar kormányokra a náci Németország erős külpolitikai nyomást gyakorolt, hogy politikai és „fajvédelmi” követeléseiknek eleget tegyenek. Az ország zsidó közössége értetlenül állt az események előtt, és az utolsó pillanatig reménykedett, hogy vele nem történhet meg az, ami Európa más országaiban. Sokáig valóban úgy tűnt, hogy a sokasodó zsidóellenes jogszabályok, atrocitások (Körösmező, Újvidék) ellenére Magyarország az egyre erősödő nyomás ellenére nem járul hozzá zsidó származású állampolgárainak elpusztításához. A német megszállás után azonban az ellenállás falai ledőltek, április 16-án a munkácsi gettó felállításával megkezdődött a magyarországi zsidóság összegyűjtése. A korabeli Európa egyik legkomolyabb logisztikai hátteret kívánó akciója során 1944. május és 1944. július eleje között 437.000 zsidó állampolgárt szállítottak Auschwitz-Birkenauba. A budapesti zsidó közösség zömmel megmenekült a pusztulástól, de a magyar vidéki közösségek több évszázados történelme a megsemmisítő tábor rámpáin befejeződött.

Az Auschwitz Album története

A Jákob család a kárpátaljai, 1939 óta Magyarországhoz tartozó Bilkén lakott. A kereskedő család legidősebb gyermeke, az 1944-ben 17 éves Lili volt. Április 16-án hajnalban csendőrök és rendőrök törtek a zsidókra: gettókba hajtották őket, a kisebb településen élőket pedig gyűjtőtáborba terelték.

A bilkei zsidókat először zsinagógájukba hurcolták, majd vonattal Beregszászra, ahol a téglagyárban és egy birtok gazdasági épületeiben mintegy 11 ezer embert zsúfoltak össze és tartották fogva embertelen körülmények között. Beregszász az első deportálási zónába tartozott: négy transzporttal 10.849 zsidót szállítottak el a városból. A Jákob családot a harmadik vonattal, május 24-én deportálták. A Jákob család transzportja 1944. május 26-án reggel érkezett meg az auschwitz-birkenaui ún. „zsidórámpára” Itt az SS-ek különválasztották a munkaképes embereket az azonnali halálba küldött gyermekektől, betegektől és öregektől. Úgy döntöttek, hogy Jákob Mordecháj, három idősebb fia és Lili dolgozhatnak. Lili édesanyját és két öccsét más rokonaikkal a munkaképtelenek közé állították. Lilit ezután a fürdőbe vezették és a többiekkel együtt hajukat, szőrzetüket leborotválták, majd nyilvántartási számot tetováltak karjukra.

A front közeledtével megkezdődött a táborkomplexum kiürítése. 1944 decemberében Lilit előbb sziléziai rabszolgamunkára, majd 1945 tavaszán a Dora-Mittelbau koncentrációs táborba hurcolták, itt szabadították fel 1945. április 9-én a 40 kilósra fogyott fiatal lányt az amerikai csapatok. Ekkor Lili pizsamába burkolt, mintegy 200 fotót tartalmazó albumot talált. Auschwitzban tilos volt fotózni, de a magyar zsidó transzportok érkezése idején az auschwitzi SS Azonosítási Szolgálat két tagja engedélyt kapott a gyilkosságok lefényképezésére a koncentrációs tábor egész területén. Jóllehet az Auschwitz-albumból éppen az elgázosítások, hullaégetések fotói hiányoznak, mégis ez a gyilkosságok legfontosabb képi dokumentuma.

Felépülése után Lili 1945 júliusában visszatért Bilkére. Férjhez ment, majd 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. A Lili tulajdonában maradt Auschwitz Album fotóiról 1946-ban a Prágai Zsidó Múzeumban másolatokat készítettek, az egyik sorozat később Budapestre került. 1980-ban pedig a jeruzsálemi Yad Vashem-nek adományozta az Auschwitz Albumot. Jákob Lili 1999. december 17-én, 73 éves korában hunyt el.

A Höss-akció

A náci lágervilág legnagyobb komplexuma az auschwitzi koncentrációs, a birkenaui (AuschwitzII) megsemmisítő és a monowitzi (Auschwitz III) kényszermunkatáborból állt. A három központ környékén az SS több tucat kisebb altábort állított fel. Az 1940 júniusa és az 1945 januárja között eltelt 56 hónapban 1 millió 300 ezer embert, köztük 1 millió 100 ezer zsidót hurcoltak az Auschwitz-komplexumba. Az áldozatok legnagyobb csoportja, összesen 430 ezer zsidó, 1944 nyarán mindössze két hónap alatt érkezett – Magyarországról. Auschwitz-Birkenauban a nácik egymillió zsidót és mintegy százezer nem zsidót gyilkoltak meg. Minden harmadik áldozatuk magyar állampolgár volt. A birkenaui krematóriumok soha nem működtek olyan intenzitással, mint a magyar zsidók elpusztításakor. Megsemmisítésüket az emberirtás legtapasztaltabb szakértője, az Auschwitzot létrehozó, és 1943 novemberéig parancsnokként vezető Rudolf Höss, a helyszínen irányította. A magyar zsidók 1944-es legyilkolása róla kapta a fedőnevét: Höss-akció.

Megérkezés

A Jákób család transzportja 1944. május 26-án reggel érkezett meg az auschwitz-birkenaui ún. „zsidórámpára”. A vagonokból kilépőket néhány tucat SS és a csomagokért felelős munkacsapat („Kanada”) csíkos rabruhába érkezett foglyai fogadták.

Szelekció

A nőket és a férfiakat ötös sorokba állították, majd megkezdődött a szelekció: valamennyien elvonultak egy SS-orvos előtt. Ezen a napon többek között Dr. Josef Mengele és Dr. Heinz Thilo volt szolgálatban. A munkaképteleneket, az öregeket és a gyerekeket azonnal félreállították: Nem egyértelmű esetben az orvos az életkor, a foglalkozás és az esetleges betegségek iránt érdeklődött. A választ követően egy intés döntötte el az érintettek sorsát. A transzportokból átlagosan minden ötödik embert találtak munkaképesnek.

Munkaképes férfiak és nők

A munkaképes férfiakat és nőket külön csoportokban a tábori fürdőhöz vezették. Itt meztelenre kellett vetkőzniük, hajukat, szőrzetüket leborotválták. Ezt követte a rövid fürdés, majd elvett ruháik helyett újat kaptak, legtöbbször a már megöltek rongyait.

A front közeledtével megkezdődött a táborkomplexum kiürítése. A rabokat halálmenetekben hajszolták a birodalom belsejébe, ahol a háború végéig (vagy halálukig) rabszolgaként dolgoztatták őket.

Munkára alkalmatlanok

Az Auschwitz Album néhány képén ártalmatlan külsejű, kéményes épületek láthatók. A munkaképtelen magyar zsidókat az SS-ek a rámpa végén álló II. és III. krematóriumhoz irányították. Útközben teherautó kísérte őket, platóján bádoghordó, benne Zyklon-B tartályok. Az áldozatok tíz lépcsőn jutottak le a két, ikerszisztémában épült krematórium földalatti vetkőzőibe. Miután az SS-ek jelenlétében levetkőztek, egy folyosón az ugyancsak föld alatt lévő gázkamrákba hajtották őket. Az SS-ek négy darab, dróthálóval borított üreges oszlopon keresztül öntötték be a gázkamrákba a szilárd, kristályos állagú Zyklon-B szemcséket, amelyek 27 Celsius-fokos hőmérsékleten gázzá alakultak. Az áldozatok néhány perc alatt megfulladtak. A munkaképtelenek másik részét a nyírfaerdőben álló két kisebb, a IV. és V. krematórium felé kísérték. Ezek az épületek egyszintesek voltak, a létrára mászó SS-ek az ablakon dobták be a halálos rovarirtó szert. A krematóriumok gázkamráiban meggyilkoltak holttestét az égetőtermek kemencéiben égették el.

1944 nyarán a magyar zsidók olyan tömegben érkeztek a táborba, hogy a németek ismét üzembe helyeztek egy parasztházból primitív gázkamrává alakított épületet (Bunker 2). A gázkamrákban ekkor több embert öltek meg, mint amennyit a krematóriumokban el tudtak égetni, ezért az V. krematórium és a bunker 2 mellett a nácik óriási halottégető gödröket ásattak. Amikor a Zyklon-B készletek fogytán voltak, ezreket lőttek vagy taszítottak élve a lángoló tömegsírokba.

Kifosztás

A deportáltak csomagjait a tábor raktárrészlegébe szállították, ahol a holmikat szétválogatták, osztályozták majd a még használható dolgokat a Harmadik Birodalomba szállították.